Storyboard Történetünk ???


Ars Poetica

"Ha az emberi létnek létezik tudatalatti szférája, akkor léteznie kell egy a tudat fölötti régiónak is. De vajon készen állunk-e arra, hogy szembenézzünk és megküzdjünk az alulról feltörő szörnyeinkkel és meghalljuk a felülről jövő intelmeket vagy pedig félelmeinktől, szorongásainktól, önzőségünktől elvakulva egyre mélyebbre süllyedünk a saját tudattalanunkba? Az inspirációink, motívációink, késztetéseink, tetteink honnan, melyik szférából fognak kivetülni a külső világunkra? Alkotásainkat leginkább ezek a kérdések inspirálják.
Zenénk az emberi tudat mélyéről, sötét oldalából tör felfelé. A dalaink által megidézett közös utunk, a legelveszettebb, legkilátástalanabb helyről indít...Onnan, ahol a népmeséinkben a legkisebb királyfi története kezdődik, bízva abban, hogy gondolataink, történeteink során sikerül újra és újra olyan ívet leírnunk, amely a sötétségből a világosság felé mutat. Nos, hát erre a közös útra invitálunk Téged is.
Készen állsz? Velünk tartasz?"

If the existence of the human mind comprehends a subconcious area then an metaconscious region must exists as well. But are we ready to confront and face up to our demons arising from below and are we able to hear the advices coming from the above or will we just blindly sink deeper and deeper into our unconscious paralyzed by our fears, angst and selfishness? Where will our inspirations, motivations, urges and acts project from our outer world? From which region?
The music we make are mostly inspired by these questions. Our creations break out from the depths of the darkest side of the human sense. Our common path, evoked through our songs, starts from the most hopeless and desperate place - where the story of the king's youngest son starts from - hoping that we are again and again able to take a journey through our thoughts which aims from the darkness towards the light. Well, we invite you to this path. Are you ready? Will you come along with us?





Laci Mester

As for me, music is a kind of journey which has infinite stages. I gain knowledge and experience at each stage which somehow resulting influences on my upcoming stages. Obviously, there are essential stages - for me, this is "rock/heavy".
I guess, 90's was the most powerful and the most active era of this genre and luckily I could live that right there. That era inspired me to learn guitar.
Today's musicians' biggest challenge is representing the actual feelings and thoughts through their music and meanwhile they still has to be unique, unrepeatable and matchless. The actual stage of my journey is the dark metal - here we stay in a gloomy field and we look for the solution in the deepest corner of our soul. And if we are speaking of depth, we get to the bass! Another stage on my journey, a new instrument...something new that is waiting to be discovered.

Nekem a zene olyan, mint egy utazás, melynek végtelen sok lehetséges állomása van. Minden állomás ad egy élményt, egy tapasztalatot ami aztán hatással van a következő állomásokról alkotott véleményemre. Meghatározó helyek persze mindig akadnak, nekem ez a "hely" lett a rock&heavy. A 90-es éveket érzem a stílus legaktívabb és legerősebb időszakának, szerencsés vagyok, hogy ott és akkor átélhettem. Ez a korszak inspirált hogy gitárt ragadjak. A mai zenészek számára talán a legnagyobb kihívás a kornak megfelelő, aktuális életérzését, gondolatait képviselni és ezt a zenén keresztül őszíntén, hitelesen közvetíteni a közönség felé, úgy hogy mindeközben egyedi vagy, megismételhetetlen és utánozhatatlan... Az utazás aktuális állomása a dark metal - itt épp sötétebb helyeken járunk és lelkünk legmélyebb zugaiban keressük a megoldást. Ha pedig mélység, akkor legyen basszusgitár; újabb állomás, újabb hangszer; újra valami ami felfedezésre vár...

...












Tik-Tak

As a child, I had a dream - when I grow up, I will owe a drumset! This moment came when I turned 17. A little while ago I started to learn music, guitar and piano among other things but finally the drum had a grip on me...and it is still like an addiction, amuse me, mesmerize me. When a non-melodic instrument sounds like a melodic one and you feel urge to dance because of the rythm, so, that's a kind of delight to me.
My taste of music was highly influenced by heavy metal from the 80's till today's metal, this is the base of my style of drumming. Beside that, Punk Rock and Hard/Dirty Rock was also influenced me. Due to my parents I got some disco music from the 80's&90's...So I like tight rytms and hard drum themes but meanwhile melody remained important to me since I don't like autotelic productions. But the most important thing, a human has to be behind all of this, even if it is melancholy or massive shredding. Also worth to mention, if I listen to an album (yeah, a whole album, not jut top hits because I still buy LPs...), I like when it is diversified and I feel I'm listening not the same song through the whole album.
It seems, I find everything in Subcortic what I like as a musician and a listener as well. I'm looking forward what will come of it.

Kisgyerekként volt egy elhatározásom: hogyha nagy leszek, nekem lesz egy dobcuccom. Ez a pillanat 17 évesen jött el. Nem sokkal előtte kezdtem el ismerkedni magával a hangszeres játékkal, többek között gitározással és zongorázással is, de a dobolás volt az, ami magával ragadott, és azóta is szinte függőségként jelentkezik nálam, és elkápráztat. Mikor egy alapvetően nem dallamhangszerből varázsolnak elő már-már melódiákat és olyan ritmusokat, hogy az ember egyből táncra perdülne, az számomra maga a gyönyör, lelkesedésem netovábbja.
Zenei ízlésemet nagyban befolyásolta 16 éves korom körül a 80-as évektől egészen napjainkig tartó Heavy Metal, amely az alapját képezi játék stílusomnak. Emellett nagy hatással volt még rám a punk rock és a hard/dirty rock is. Szüleim révén még gyerek koromban kaptam egy jó nagy adag disco zenét a 80-as, 90-es évekből. Ezekből kifolyólag szeretem a feszesebb ritmusokat, a keményebb, reszelősebb alapokat, de ugyanakkor fontos számomra, hogy megmaradjon a dallam, és ne váljon öncélúvá a produktum. De legfontosabb, hogy mindezek mögött ott legyen maga az ember, az érzelem, az érzés, legyen az akár melankólia vagy tömör zúzás. Lényegesnek tartom még, hogy ha végighallgatok egy lemezt – igen, egy egész lemezt, nem csak a slágerdalokat, ugyanis én még vásárolok lemezt :) -, akkor az legyen változatos, ne ugyanazt az egy-két nótát hallgassam 10-12 számon keresztül.
Jelen pillanatban úgy néz ki, megtaláltam a Subcortic zenéjében szinte mindazt, amit szeretek zenészként és zenehallgatóként egyaránt. Kíváncsian várom, hogy a következő lemezre mi sül ki ebből az egészből.

...



Dwarf

Music. One of the moving spirit of our life. Some satisfied with listening only, some dance on it and some people want to physically feel its calling into the existence. To feel as the strings of the guitar vibrate and the kick thumps in the chest. Getting closer to that channel in which the values transmitted through music are in the most cleanest form.
Through the past years I played different instruments in different bands but the gist of matter is unchanged. Music. Wherever will my fate drift me, this gonna be a stable point. It impregnates my days and leads me as the evening-star at nights. What else can I say? I would like to believe that "infinite time will be ours" and the "rusty carousel" will be spinning forever. Life's weary road is a continuous "chase with fire" and though we are those who "live behind the shadows", "If I could born again, even so I would live".
"I believe in the fans. I believe in metal more than anybody you've ever met. And another thing, I'm prepared to die for metal. Are you?" (Joey DeMaio, during a 2006 interview with Rock Hard Magazine)

Zene. Az élet egyik mozgatórugója. Van, aki megelégszik azzal, hogy hallgatja, van aki táncol is rá, és van, aki fizikailag is át akarja élni a létrehozását. Érezni, ahogy a gitár húrjai rezegnek, ahogy a lábdob az ember mellkasában dobog. Minél közelebb kerülni ahhoz a csatornához, amelyben a zene által közvetített értékek a lehető legtisztább esszenciában vannak jelen. Az évek alatt különböző zenekarokban többféle poszton is megfordultam, ám a lényeg nem változott. A zene. Bármerre sodor az élet, ez az egyik biztos pont marad. Átitatja mindennapjaimat, éjszakánként pedig esthajnalcsillagként vezet utamon. Mit mondhatnék még? Szeretném hinni, hogy a "végtelen idő a miénk lesz", és örökké "forog a rozsdás körhinta". Habár az élet göröngyös útja folyamatos "hajsza a tűzzel", és hiába vagyunk "akik az árnyékok mögött élnek", azért én "ha újra megszületnék, akkor is így élnék".
"I believe in the fans. I believe in metal more than anybody you've ever met. And another thing, I'm prepared to die for metal. Are you?" (Joey DeMaio, during a 2006 interview with Rock Hard Magazine)

...



Haldar

So, how is this singing matter at me? I guess, my grandma was the reason all of this. When I was a child, I stayed at my grandparents and I remember, my grandma was singing always. She was singing during cooking, singing while gardening or washing…So if she was happy or even sad. She had reason to sing every time. This stuck on me somehow. I was a conscious kid (to be honest, still I am) but if it comes to singing, I can easily unwind. Anyhow, it is hard to open the mind and sing in front of others, but for me it was somehow still easier than speaking. I can’t sing anyway, but I love. ? I have a strange, low tone voice - people either love or hate it. When I was younger, I would have liked to endear my voice to people (at least to the majority), so my style of singing. This is not so important nowadays, rather the genuineness which matters and I attach importance to sing about personal experiences. I couldn’t imagine myself as a member in a tribute band (I’m over it)…By now, I would like to fable my own experiences and thoughts through music. I hope that listeners will be affected by these thoughts, questions and recognitions as well and the music will help them.
Allow me to mention here, I had great teachers - Bodnár Feri, Avar Judit, I learnt a lot from them...You know, singing is a thing which made by 30% of technique - the physical things like breathing exercises, position of your body, etc., but the rest is a matter of soul…Depends on what’s in your head, what you feel and where you place your mind while you are singing. So, you have to grow up to the “real singing” not just technically but spiritually as well…again and again. Singing is a kind of magic somehow. This magic is always there in the singer’s throat, it is capable to take effect to others at once so it is a crucial question how to use this power. Music and composing is responsibility. Responsibility because it affects people, influences others. Furthermore, music has direct access to our heart.
I hope our songs are bringing up solemn questions and they bear influences on people. I hope this. We don’t play such a happy music but facing with the reality and substantive matters were never a funny object. But over a certain point it is all the more elevating to the soul. We would like to see this honest movement with you…again and again.

Hogy, hogy van ez az éneklés dolog nálam? Azt hiszem, a Mamám az oka az egésznek. Gyerekkoromban sokat voltam a Nagyszüleimnél, a Nagymamám meg mindig énekelt...Énekelt főzés közben, énekelt kertészkedés közben, énekelt mosás közben, ha boldog volt azért, ha szomorú volt azért...mindig volt miért énekelnie. Ez a szokás, meg valahogy rám ragadt. Gátlásos gyerek voltam...igazából most is az vagyok...de ha énekelésről volt szó, abban mindig fel tudtam oldódni. Pedig amúgy nehéz mások előtt énekelni, megnyílni, de mégis valahogy ez nekem mindig könnyebben ment, mint a beszéd. Amúgy nem igazán tudok énekelni, csak szeretek. Fura mély tónusú hangom van, vagy nagyon tetszik az embereknek, vagy nagyon nem. Fiatalabb koromban szerettem volna, hogy tetsszen az emberek többségének, ahogyan énekelek. Ma már ez annyira nem fontos szempont, inkább a hitelesség az, amit lényegesnek érzek, az hogy megélt dolgokról énekeljek. Ma már nehezen tudom elképzelni magamat egy tribute zenekar tagjaként...volt ilyen is...de valahogy mostanra a saját megélt és letisztult gondolataimat szeretném elmesélni a zenén keresztül.
Ezek a gondolatok, kérdések, felismerések, talán másokat is érintenek, a zene pedig segíthet közösen feldolgozni ezeket.
Had említsem meg, hogy nagyszerű zenemestereim voltak, Bodnár Feri bácsi, Avar Judit, akiktől rengeteget tanultam az évek során....Tudjátok az ének az egy olyan dolog, hogy kb. az egésznek 30% az, ami technika, ami fizikailag megfogható dolog : légzés, testtartás stb. a többi viszont a lélek dolga...annak függvénye, hogy mire gondol az ember éneklés közben; hogy mit élsz át közben; a tudatodat, hová helyezed, fokuszálod. Így a valódi énekléshez nem csak technikailag, de emberileg is fel kell nőni, újra és újra.
Az éneklés valahol mágia, ami egy énekes kezében, vagyis torkában mindig ott van és amivel azonnal hatni tud az emberekre, így lényegi kérdés, hogy ezt az erőt a zenész mire használja, milyen cél szolgálatába állítja. A zenélés, alkotás felelőség! Felelőség, mert hatással van emberekre, befolyásol másokat, ráadásul a zenének szinte közvetlen hozzáférése van a szívünkhöz.
Bízom benne, hogy az alkotásaink olyanok, melyek elgondolkodtató, továbbvivő és felemelő hatással lesznek az emberekre. Ezt remélem. Hát nem játszunk egy vidám zenét, de a valósággal és a lényegi dolgokkal való szembenézés nem vidám feladat, viszont egy szinten túl, annál felszabadítóbb mozdulat a léleknek. Ezt az őszinte mozdulatot szeretnénk megtenni, megélni Veletek újra és újra.

...











Atesz

I had been infected by metal music somewhere back in the 90's, so that era highly influenced my guitar playing. However, I listened to other genres too and my taste of music continuously changed through the time but metal was always a stable point. When I'm composing I'm trying to dig into the melancholic world and balancing between dark melodies and tight, powerful themes. So, what would you expect? There will be no happiness...
"Nothing is more blasphemous than a properly played distorted guitar. It is capable of making blasphemous noises, and that's what first attracted me." (Frank Zappa)

Még valamikor a 90-es években fertőzött meg a metálzene, úgyhogy az a korszak erős hatással volt a gitárstílusomra. Azért hallgattam más dolgokat is és így persze a zenei ízlésem is folyamatosan vátozott az évek során, de a metál volt mindig a fix pont. Amikor dalt írok, próbálok leásni a melankólikus világba és közben egyensúlyozni a sötét dallamok és a feszes, erőteljes témák között. Ezek után mégis mire számíthatnál? Hát, nem lesz vidámság...
"Nothing is more blasphemous than a properly played distorted guitar. It is capable of making blasphemous noises, and that's what first attracted me." (Frank Zappa)

???









Jump to the top! Ugrás a lap tetejére!











Copyright @ 2016 Subcortic band | All Rights Reserved |